Miért pont Jeruzsálem? Mert szeretem, és mert szívemen viselem Jeruzsálemben ügyét, amiről ha szeretnél többet tudni, itt olvashatsz: http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201109/benjamin_netanjahunak_az_ensz_kozgyulese_elott_elmondott_beszede. Kicsit bővebben: március közepén, amikor az idei Jeruzsálem maraton résztvevői visszatértek és elmesélték élményeiket, azon kaptam magam, hogy alig tudok nyugton maradni, és az elszalasztott nagy lehetőség érzésével rohangált a szívem a gyomromtól a torkomig. Ez azért is volt furcsa, mert szó sem volt lehetőségről, amit el lehetett volna szalasztani, ugyanis a jelenlegi fizikai felkészültségemmel semmilyen esélyem nem lett volna még csak váltóban sem lefutni akár a félmaratont is. Ez persze akkor eszembe sem jutott. Az viszont teljesen világos volt, hogy szükségem lesz legalább egy tanácsadóra. Tehát amikor a szomszédnőm - aki az utóbbi időben rákapott a futásra - megemlítette, hogy vannak futónagykövetek, azonnal kinyomoztam, hogy ki a 14. kerületi futónagykövet. (Itt találod a többiét: http://edzesonline.hu/hir/4080/25_telepulesrol_43_futo_nagykovet#mess) Mivel nagyon elfoglalt, két hetet kellett várnom, mire végre találkoztunk.

Az első találkozónkon majdnem 3 órát beszélgettünk, és felmértük, hogy mindenki komolyan gondolja-e, aztán nekiestünk a tervezésnek. Részemről már egy-két jótanáccsal is boldog lettem volna, de Krisztián elvállalta, hogy folyamatosan segít. Mivel saját bevallása szerint „öreg róka” már a maratonozásban, nagy szerencsének tartom, hogy oda tud rám figyelni. Ami nekem fontos volt, hogy a jó edző első három tulajdonságával rendelkezzen: van szíve a „mentoráltjához” és elkötelezett arra, hogy sikerre vigyen – ez esetben leginkább arra, hogy VÉLETLENÜL SE ADJAM FEL. Néhány esetben pedig bevállalja, hogy jól hátsón billentsen, ha túlságosan belemerülnék az önsajnálatba. Azt hiszem, ez az ő esetében mind rendben lesz…szóval már edzőm is van.

 

Amit leginkább át kellet beszélnünk:

 

Kifejtve:

1. Ezt nem részletezem, mert ezeket a buktatókat leginkább túlélni kell, mint beszélni róluk. 

2. A terv: eredetileg azt terveztem, hogy szeptemberben lefutom a félmaratont és márciusban a maratont, de az edzőm felhomályosított, hogy már szeptemberben meg kell futnom a maraton ahhoz, hogy a márciusi jeruzsálemi melegben is képes legyek a tél után lefutni a távot. Ez mindenképpen kétszer szorosabb terv, mint amire számítottam, viszont nagyon felcsigázott, hogy vajon valóban meg tudom-e csinálni, és az ezirányú kíváncsiságom olyan erős lett, hogy alig bírtam kivárni, hogy az első hét kitűzött penzumait lefuthassam. Nekem bizonyíték kell! Lett is, és minden egyes sikeres nappal egyre lelkesebb lettem és teljes eufóriába kerültem. Rájöttem, hogy ez tényleg egy nagy áttörés lehet.

Alapvetően azt beszéltük meg, hogy 4 nap edzés, 2 nap pihenés.

3. Szükséges változások:

Megbeszéltük, hogy a legfontosabb felszerelés első körben a futócipő lesz. El is mentem már pénteken a Spuri boltba, mert ott azután felmérik a lábam pontos mozgását. Igazán kedvesek voltak, és mivel befelé mozdul a bokám, egy Saucony Phoenix ProGrid 5-ösnél kötöttünk ki. Volt egy Nike is, amit ajánlottak és nagyon tetszett, de abból nem volt méret. A legmeglepőbb, hogy 2 számmal nagyobb cipő kellett, mert állítólag megnyúlik a láb a maraton alatt, és nem érhet hozzá a lábujj a cipő végéhez! Így egy csónakban fogok futni, de már alig várom, hogy hozzájusssak egy jó cipőhöz, mert a régi teremfoci cipő megteszi, de nem az igazi...A másik fontos felszerelés a pulzusmérő. Azt mondják, hogy anélkül nem igazán lehet egy szintén feljebb jutni. Ezt még nem szereztem be, mert még nem találtam olyan árban, ami szerintem reális lenne érte – nevezetesen 5000 forint alatt, viszont nagyon szépeket és ultraprofikat találtam 12000 forint felett…viszont állítólag a Decathlonban lehet ilyet kapni.

 

Viszont a legfontosabb változás a hozzáállásom lesz.