A Jeruzsálem Maraton projekt

Mostanában egyre több helyen látni start-up vállalkozásokról szóló cikkeket, könyveket, híreket. De mi is az a start-up? A start-up egy olyan vállalkozás, amely általában egy piaci rést céloz meg, és innováción alapul. Emellett fontos, hogy az ötlet nemzetközi piacokon is eladható legyen, mert ez biztosítja azt a magas növekedési potenciált, ami miatt egyre többen vágnak bele. A start-up meghatározást manapság inkább az online vállalkozásokra használjuk, de bármely fejleszthető területen lehet start-up vállalkozást indítani, pl. egészségügy, gyógyszeripar, mezőgazdaság, tudomány-technika területén stb. A lényeg, hogy bármilyen innovatív ötlet kitartó munkával és hittel, olyan nemzetközileg is elismert cégeket teremthet Magyarországon is, mint a a Prezi, a LogmeIn, a Ustream, az Omixon, a Sold, a Biocomputing vagy a Neostratus.

Hogy hogyan kell sikerre vinni egy ilyen (vagy sok ilyen) vállalkozást, azt az izraeliektől tudhatjuk meg legkönnyebben, ugyanis olyan szinten ontják magunkból a start-up vállalkozásokat, hogy már meg is kapták a start-up nemzetnek becenevet. Ami viszont a mi szempontunkból még fontosabb, hogy gyakorlatilag a start-up vállalkozásoknak köszönhető Izrael felvirágzása - és valljuk be itt is égető szükség lenne egy kis fellendülésre, amit viszont felülről még a választások ellenére is hiába várhatunk. Visszatérve az izraeli példára, ott éppen a sivatagos környezet tette szükségessé, hogy újításokat vezessenek be, de ha az eredményekre nézünk, végül is mindegy, hogy mi volt a kiváltó ok. A lényeg, hogy a hátrányból előnyt kovácsoltak és ma Izrael a világ élvonalához tartozik a mezőgazdaság terén. Ez az innovációs hullám aztán átterjedt a haditechnikára és a high-tech területére is, ahol szintén létrehozta ugyanazt a nemzetközi elismerést kiváltó színvonalat.

A start-up vállalkozások beindításához persze rengeteg tőkére és befektetőre volt szükség - ami kezdetben nagyon nem volt, és egy ilyen kritikus helyzetben lévő országba kezdetben senki nem akart befektetni, de végül kitartó lobbizással sikerült. Ennek a csodának a történetét egy vállalkozó és egy újságíró rendhagyó módon egy anekdota-gyűjteményen keresztül mutatja be rettentő olvasmányos és izgalmas módon. (Egyáltalán nem csodálkozom, hogy heteken át vezette a bestseller listákat). Ebben a könyvben (Startra kész nemzet) írják le a start-up vállalkozások elképesztő eredményeit. pl. hogy ez a 7 millió lakosú ország annyi kockázati tőke befektetést volt képes vonzani, mint Franciaország és Németország együttesen. Emellett több NASDAQ-on (amerikai részvénytőzsde) jegyzett céget produkált, mint a Európa összesen. (!) Ehhez persze kellett az a kitartás, az a kudarchoz való viszonyulás, ami szintén jól megfogható a könyvben.

Summa summarum nyilvánvaló a párhuzam és a lehetőség: két kis ország tele tehetséges, eszes emberekkel. Ráadásul nekünk még egy csomó természeti és gazdasági kincsünk is van, és egyenlőre béke. Ha nem hiszed, mire viheted egy kis kitartással nézd meg az Index sorozatát a világhódító magyar start-up vállalkozókról itt.

Összes cikk itt.

Most hogy itt a shopping láz, ez is egy ilyen bejegyzés lesz - persze szigorúan Izrael/Jeruzsálem szempontból :-).
Szóval Izraelben ugyanúgy, mint nálunk, a fővárosban van a legnagyobb kínálat, de azért nem kellett nagyítóval keresni a kincseket máshol sem. Pl. a Holt tenger felé menet megálltunk egy pihenőnél, és abban a shopban láttam olyan ékszereket, hogy alig tudtam abbahagyni a csodálkozást. Régi római érméket helyeztek ékszerekbe olyan módon, ami kicsit sem megszokott. Sajnos nekik nincs honlapjuk, de pl. az Ayala bar ékszerek is különlegesek az anyagpárosításaik miatt, és ezeket még itthon is lehet kapni. A Holt tengernél is van egy-két bazár jellegű dolog, de ott is inkább a minőség a jellemző. Ott vettem egy csodaszép szoknyanadrágos selyem ruhát fillérekért. Szép ruhákat egyébként mindenhol lehet és érdemes venni, mert nagyon igényes, szép anyagokat használnak remek szabással (lásd Isteni divat). Világmárkákkal főleg a vadiúj, félig fedett Mamilla Centerben lehet találkozni, ami egy amerikai mintájú, de jeruzsálemi stílusú bevásárlóközpont. (Itt megnézheted 3D-ben, mert ez aztán tényleg izgalmas kettősség). Különleges az átlagos shopping mall-hoz képest, hogy sok "hazai" designer boltot találni, akik csípőből felveszik a versenyt a világmárkákkal. Egyik ilyen kedvencem Daniella Lehavi cipői és táskái.

Híres izraeli tervező, akinek az egész világon kapkodják a portékáját. Fantasztikusan finom bőrökkel dolgozik és benne vannak azok a pici részletek, amitől egyből beléjük lehet szeretni - és ahhoz képest, hogy designer, nem is túl drága. Aki viszont autentikus ajándékokra vágyik, talál bőven mindent az óvárosban (pl. onnan van a világszép sálam), de azért nagyon érdemes ellátogatni a Machane Yehuda piacra (a helyiek shuk-nak becézik), ahol fantasztikus fűszereket, édességeket, szárított egzotikus gyümölcsöket de ruhákat is találni. Emellett hetente rendeznek kézműves vásárt.

Szóval lenyűgöző látni, hogy milyen gyönyörűen ölelkezik itt a szent hagyomány a csillogó, harsogó modernséggel. Ha végiggondolom, micsoda öröm ezeket csak látni is...mindjárt mennék vissza.

Összes cikk

Nagy örömmel fedeztem fel a sok bulvár témájú könyv között, hogy ismét megjelent egyik kedvencem: Leon Uristól az Exodus. Definícióját tekintve ez egy komoly kutatómunkával előkészített történelmi regény egy ír katolikus író tollából. Először egy barátnőmtől kaptam egy vaskos, agyonolvasott példányt, amit én is alig tudtam letenni, mert olyan izgalmasan elevenedett meg előttem Izrael megalapítása. Végre megértettem, hogy miért volt szükség a zsidó állam megalapítására, hogy mi az alija és hogy mi ennek a megállíthatatlan folyamatnak a mozgatórugója. Miért hagyják ott évente zsidók százai, ezrei addigi életüket, hogy mindent előröl kezdjenek egy halálos ellenségekkel körülvett kis országban.

Hát egyrészt azért, mert ez egy olyan álom, amiért érdemes meghalni, másrészt azért, mert az antiszemitizmus soha nem megy ki a divatból. Nálunk sem. Sőt, itt még azt is meg lehet tenni, hogy politikai mandátumot kapnak nyíltan antiszemita képviselők. Ami pedig mindennek a teteje, hogy önmaga, és a református egyház által lelkésznek(!) nevezett ifj. Hegedűs Lóránt kifejezetten provokatívan, és cinikusan a Szabadság terén, Budapest egyik központi részén, az USA Nagykövetségével (tehát kvázi a világgal) szemben, mintegy beintve szobrot avat Horthy Miklósnak a Hazatérés templomának nyílt előterében, kifelé(!) fordítva.

Kikérem magamnak még a gondolatot is, hogy egy olyan embert hősként felemeljenek, aki Hitlert megelőzve emelte állami szintre az antiszemitizmust, a német katonák védelmében halálba küldött több, mint százezer magyar katonát a Don kanyarnál és egyébként belevezette Magyarországot egy vesztes háborúba, majd kinevezte a nyilas Szálasi Ferencet.
Külön kikérem magamnak, hogy mindezt az egyház és egyben Isten nevében merészeli valaki megtenni. Egyébként a főbb történelmi bűnök lajstromát jól összefoglalja a Horthy szobor ellen tüntetők 10 pontja:

1. A Horthy-rendszer a legalapvetőbb nemzeti érdekeket sértette. Politikája hatalmas veszteségeket okozott emberéletben éppúgy, mint a nemzeti vagyon vonatkozásában.
2. Horthy Miklós irányításával zajlott Magyarországon 1919-től a polgári állam alapértékeinek a fölszámolása, a jogállamiságnak, a polgári szabadságjogoknak a durva korlátozása.
3. Az 1919-től több mint egy éven át folytatott fehérterror során a magyar politikai életben meghonosította az ököljog alkalmazását. Terrorkülönítményei százakat öltek meg, ezreket kínoztak meg és tartottak fogva internálótáborokban mindenféle bírói eljárás és ítélet nélkül.
4. Döntő része volt abban, hogy Magyarország alapvető érdekei ellenében a náci Németország és a fasiszta Olaszország mellett kötelezte el az országot.
5. Teljes politikai rövidlátással hagyta, hogy Magyarország 1941-ben hadat üzenjen többek között az Amerikai Egyesült Államoknak.
6. Mint a magyar haderő legfőbb irányítójának, „a legfőbb hadúrnak” a nevéhez fűződik több mint százezer magyar katona értelmetlen pusztulása a Don-kanyarban.
7. Az 1920-ban hozott Numerus clausus törvénnyel az újkori magyar történelemben először emelték állami szintre az antiszemitizmust, megelőzve ebben a náci Németországot és a fasiszta Olaszországot.
8. A jóváhagyásával 1938-tól meghozott zsidótörvényekkel honfitársaink százezreit fosztották meg előbb alapvető jogaiktól, majd vagyonuktól, végül a haláltáborokban életüktől is.
9. Horthy 1944-ben náci nyomásra hajlandó volt kormányfőnek kinevezni a fasiszta Szálasi Ferencet.
10. A kormányzó az országot ezeréves történetének legnagyobb katasztrófájába vezette bele a második világháború során, a teljes háborús vereségbe és hatalmas pusztulásba.

Hát így hogy áldja meg Isten a magyart? Mikor inkább történelmet hamisítunk ahelyett, hogy kimondanánk az igazságot és végre bocsánatot kérnénk, mint ahogy azt Németország tette. Érdemes elgondolkodni, hogy a náci Németország - aki a legnagyobb vesztese volt a 2. világháborúnak, hogy tudott ismét Európa legerősebb országává válni? Hát így: elismerték a bűnöket, kimondták az igazságot, bocsánatot kértek a zsidóktól és újrakezdték. Azóta is minden nagyobb vezető (legutóbb Angela Merkel) első útjai között szerepel Izrael, hogy hivatalosan bocsánatot kérjen. És áldott is lett az újrakezdés, mert az igazságra alapoztak, és arra, hogy csak addig tartsák a szemüket a múlton, amíg tanulni kell belőle.

Összes cikk itt

A maratont péntek délután egy órakor fejeztem be, és miután aludtam egy nagyot, végre tudtam egy jóízűt vacsorázni. Addig szinte semmit nem tudtam enni, mert a hosszú futás közben leáll a gyomor és eltelik egy kis idő mire visszabeszélés nélkül befogad bármit is. Na hát most sem kellett nagyon erőlködnie, mert olyan éhes voltam, hogy kis túlzással sejtszinten szívta be a szervezetem a kaját. Ettől végre lett egy kis erőm, úgyhogy a rendes „napi járattal” le is mentem a Siratófalhoz (továbbiakban a Fal, az előző cikkben említett okok miatt). Még nem igazán voltam magamnál, úgyhogy aznap még csak annyit tudtam észlelni, hogy mennyivel felszabadultabbak az emberek, de másnap már teljes egészében fel tudtam fogni hogy mi történik:

Reggeli után alig vártam, hogy ezzel a győztes érzéssel a szívemben ismét megnézhessem a várost és hála Istennek gyönyörű napos idő fogadott. Ahogy haladtunk a belváros felé feltűnt, hogy minden zsidó ugyanarra tart és mindenki ünneplőben van. Nahát, mi ez a nagy felhajtás? Hát persze! Péntek napnyugtától szombat napnyugtáig Sabbath van! Hát ez volt már tegnap is a Falnál! Halleluja! Jeruzsálemben láthatom a híres Sabbath-ot! Azt az ünnepet, amikor a zsidók - Mózes rendelése szerint - felöltik a legszebb ruhájukat és felöltöztetik a szívüket is ünneplőbe. Nem dolgoznak, hanem csak ünnepelnek. Még a liftben is. A Sabbath liftben nem kell és nem is lehet megnyomni a gombot, csak beszállni és megvárni, míg eljutsz arra az emeletre, ahová szeretnél. Addig olyan, mint a magyar gyorsvonat: „minden állomáson és megállóhelyen megáll”. Szóval elég komolyan veszik az ünneplést. Péntek délután egyszer csak elindul egy irányba az egész város és estére már tömegek vannak a Falnál. Ott aztán teljes szabadságban adnak hálát Istennek és csak örülnek egymásnak. A fiatalok főleg, de az idősek is újra és újra körtáncba fognak és csak ropják és ropják. Az egész környéket betöltik az öröm zajai.

Eszembe jutott, hogy mennyivel több gondjuk van, mint nekünk. Állandó fenyegetettségben élnek, mert az országuk megalakulása az összes környező ország azon igyekszik, hogy megsemmisítse. Már az is többször előfordult, hogy kifejezetten Sabbath-kor bombázták őket az arabok. Mégis – és talán éppen ezért – különös gondot fordítanak az ünnepekre, a kikapcsolódásra, az örömre. Hagynak maguknak időt, hogy lerázzák magukról a terhek súlyát, mert nem hajlandóak és sosem voltak hajlandóak felvenni az áldozat szerepét. Reménységgel emlékeznek a régi győzelmekre és nem nosztalgiával, vagy lemondással; a múlt vereségeit , veszteségeit pedig inkább tanító célzattal emlegetik. Tisztában vannak vele, hogy ha veszteség érte őket, arról csak ők tehetnek. Így aztán sosem keserűek, sőt régóta bámulom, hogy mennyire szeretik az életet. Itthon is leginkább arról ismerem meg a zsidókat, hogy bennük van az az agyonverhetetlen élet, ami legtöbbször játékossággal – néha infantilizmussal - is párosul. Szóval legszívesebben terápiás beutalóként osztogatnám az izraeli repjegyeket a mi drága sírva vigadó, múlton búsuló juhászainknak, hogy kapjanak egy kis beoltást a búbánat ellen. Hogy ők is megtudják: „az Úr öröme a mi erősségünk”

Összes cikk itt

Többen kérdeztétek, hogy mennyire volt „necces” a közbiztonság, és hogy nem féltem-e mire rávágtam, hogy tök rendben volt, és egyáltalán nem féltem – maximum attól, hogy nem tudom végigfutni a maratont. El is gondolkodtam, hogy tényleg milyen furcsa, hogy ez a kérdés csak a megérkezésig foglalkoztatott igazán. Ugyan a beengedés elég szigorú volt, és a repülőtéren nem lehetett fényképezni, de utána már nemigen foglalkoztatott a kérdés. Azért sem, mert már tudtam, hogy a világ egyik legfejlettebb védelmi rendszerével rendelkezik (lásd pl. a Vaskupola (Iron Dome) rakétapajzs, ami már a levegőben aktiválja az ellenséges rakétát, mielőtt még becsapódna), de leginkább két nagyon egyszerű oka volt: egyrészt a versenyre koncentráltam, másrészt lépten-nyomon állig felfegyverzett izraeli katonákba botlottam, és a kezdeti rácsodálkozás után ez inkább megnyugtató volt, mint félelmetes, mert tisztán látszott, hogy azért vannak ott, hogy a békét biztosítsák. Ez egy elég szembeötlő különbség az eddigi tapasztalataimhoz képest. Két olyan sztorit is tudok mondani, ahol ez elég látványos volt. Egyszer akkor, amikor a különböző kirándulások alkalmával különböző területeket léptünk át, és a katonák feljöttek átvizsgálni a buszt. Ez volt az első olyan élményem, hogy nem éreztem magam megfélemlítve. Feljöttek, köszöntek, gyorsan, flottul megvizsgálták az utasteret, utána köszöntek, és távoztak. Nekem meg leesett az állam, a profizmustól: 1 - nem éreztem magam bűnözőnek, 2 - pár perc alatt végeztek, 3 - abszolút biztos vagyok benne, hogy bármit megtaláltak volna, ami nem odavaló ez alatt a rövid idő alatt is. A másik igencsak megnyugtató élmény volt, amikor ránk esteledett, és 11-kor kellett átvágni az óváros arab negyedén, de egy kicsit sem kellett félni, mert akkor is, mint valami őrangyal, végig ott álltak a zsidó katonák.

Izraelben egyébként nagyon komolyan veszik a védelmet, mert már az alapítás is hatalmas küzdelem volt. A fenyegetettség és a folyamatos támadások azonban azóta sem szűntek. (Nem csoda, hiszen Izrael az egyetlen demokratikus állam a Közel-Keleten.) Ennek az lett az egyik következménye, hogy 18 évtől mindenki sorköteles. A fiúk 3 évre, a lányok 21 hónapra vonulnak be. Tehát gyakorlatilag a járókelők többsége tudná, hogy mi a dolga vészhelyzetben. A sok támadás ellenére jól mutatja a hozzáállásukat, hogy a hadseregben a krav-maga-t tanítják. (Izrael küzdősportja, ami arról híres, hogy ez az egyetlen, ami a védekezésen alapul …)