Micsoda nap volt tegnap! A húzódás miatti két napos pihenő után a második Liget-köröm végéhez közeledtem, amikor a Közlekedési Múzeum előtt megláttam, hogy éppen egy csodaédes palackzöld old timert rögzítenek a platóra. Alig hittem a szememnek. Egy hete azon sakkozom, hogy hogyan tudnám valahogy bepasszírozni a szombatomba, hacsak egy fél órácskára is az Old Timer Sokadalmat, erre itt vannak előttem! 
Széles mosollyal közeledtem a szimpatikus öregúrhoz, akinek az őszinte érdeklődés elég volt ahhoz, hogy majdnem mindent megtudjak az autóról. Az autó rögzítésénél előkerült egy másik Tátra tulajdonos is, akiről kiderült, hogy nemrég lett kész egy Kvasz-gép építésével. Bumm! Felrobbant egy másik szívdobbantó bomba. A repülés olyannyira a szerelmem, hogy míg más panaszkodik, hogy Zuglóban mennyi gép jár, addig én epedve figyelem, hogy mikor jön már egy, majd teljes csodálattal torpanok meg és nézem végig, ahogy tovaúsznak - tisztára, mint az oviban. Szóval Laci bácsi elképesztő lelkesedéssel és elánnal mesélte végig a gép építését és az összes hozzá kapcsolódó sztorit, miközben István bácsi (az első tulaj, akivel találkoztam) eleve sikertelen, de nagyon kedves kísérleteket tett, hogy megmentsen a szóáradattól, ilyen és ehhez hasonló bemondásokkal: „Ha most mindent elmesélsz, mit fogsz mondani a következő randin?”. Szóval tényleg nagyon kedvesek és készségesek voltak. Miközben pedig szájtátva hallgattam a történeteket, azon elmélkedtem, hogy vajon a fotóriporternő kb. 200 fényképe hol fog megjelenni, és hogy mennyire fog látszani, hogy Manci grófnő (a macskám) kezelésbe vette a fekete pólóm. Ez a kit érdekel kategória, egy ilyen helyzetben, de arra jó, hogy az első tanulság leesen. Tanulság1: ne gondold, hogy a sport kifogás lehet az alulöltözésre. Tanulság2: futni érdemes, mert sosem tudhatod, hogy mibe futsz bele. Tanulság3: ennyire igaz, hogy ha megmozdulsz, minden megmozdul körülötted - még a Tátrák is. Közben kihozták a harmadik Tátrát, a fehér gyönyörűséget. Persze erről is mindjárt 3 sztorit elmesélt Laci bácsi. Ez a Tátra már saját lábán ment ki a garázsból, és amikor már indultak, megkérdezték, van-e kedvem elmenni a BMV-ig velük. Most VICCELNEK?! Különben is kell hátra a súly, mert csak úgy kerülnek síkba a hátsó kerekek – de tényleg :-P. Szóval kimentünk a Hungária, és én ott ültem hátul, mint valami főúri méltóság. A hercegnős marokintegetés kihagyhatatlan volt.
Itthon utánanéztem a tulajdonosoknak, és kiderült, hogy mindegyik fantasztikus úttörő, és ország-Európa szerte komoly hírük van. Szóval teljesen meg vagyok tisztelve – így magyarosan.
Május elsején a Farkashegyi repülőtéren majális lesz, ahol Laci bácsi is megjelenik az újjáépített Cimborával, ha jól értettem. Ott megtaláltok.
Ui: Szóval bocs Krisztián, de a fenti elszalaszthatatlan esemény miatt csak 6 km-t futottam.
Sajnos az achilles-em továbbra is fáj, úgyhogy muszáj leszek elmenni dokihoz. De addig sem szomorkodom, mert a hosszú hétvégén Balcsin leszek, és jó nagyokat fogok sétálni/görizni, hogy nehogy kijöjjek a formából. Bizony! Már előre tudom, hogy extrán jó dolgok fognak történni, úgyhogy még az is lehet, hogy újabb bejegyzéssel örvendeztetlek meg benneteket.
