Nagyon lelkes vagyok, hogy már most látszik, hogy a tervezés egy teljesen új szintre emel mindent. Már írtam nektek, hogy majdnem mindent másképp csináltam a mostani maratoni felkészülésben, de a legfontosabb a tudatosság, a tervezés volt. Lehet, hogy sokatoknak ez teljesen egyértelmű lenne már az első maratonnál is, de bizton állíthatom, hogy ha valakinek egy dolog ennyire új, akkor a tervezésnek szintjei vannak. Az első maratonnál még csak a legfontosabb dolgokat tudtam bebiztosítani, mint például a megfelelő számú heti km lefutása, az alap sportruházat (jó minőségű futócipő, futónadrág, futópóló), a regisztráció és az odautazás. Most viszont mivel már van tapasztalatom a részletekről is (holtpont, frissítés, kalória bevitel, a szervezet reakciói, regenerálódási ideje stb.), már teljesen másképp tudtam tervezni.
A legfontosabb persze az edzésterv volt. Ez is kihívás volt, mert most már nem csak lefutni akarom, hanem gyorsabban is. Az hogy, az edzésbe belekerültek a gyorsító edzések, akkora pluszt jelentenek most, hogy én is csak csodálkozom. Az elején tényleg egy jó ideig oltári küzdés volt a gyorsító edzés, de 5 hét után egyszerűen berobbantam. Még Zsuzsi (tapasztalt futó partnerem) is azt mondta, hogy egyszerűen olyan, mintha nem is ugyanazzal a nővel futna, mint két hete. Ha kéritek és Zsuzsi hozzájárul, közzéteszem az edzéstervet szívesen. Közben megvettem az új futócipőt is és úgy látszik, ez egy igazi nyúlcipő (ott vettem ;-)). Szóval mi következik ebből? Hogy AKKOR IS, ha egy ideig vagy akár sokáig nem is látszik semmi eredménye az erőfeszítésednek, akkor is csak küzdj, mert a dolgok igenis mennek előre és minden nappal közelebb a BIZTOS ÁTTÖRÉS.
Mindebben azért sokat segített, hogy igen tapasztalt futópartnereim voltak, és mindig kaptam egy-egy jó tanácsot, tippet. Az egyik ilyen volt a ruházat. Ami az alapfelszereltség (cipő, futónadrág, technikai póló) mellé rám került, az egy kompressziós lábszárvédő, egy frissítő öv, egy rajtszámtartó, egy sildes sapka, és egy futókesztyű. Ebből bizton állíthatom, hogy a legjobb húzás a kompressziós lábszárvédő volt. Szinte egyáltalán nem okoz gondot így a regenerálódás. És itt megosztom a régi és az új csodacipőmet. A Nyúlcipőboltban nagyon megdicsértek, hogy milyen szépen elhasználtam. Béke poraira.
A másik jó tipp az volt, hogy mivel frissítsek és az, hogy maratonokon ki lehet vitetni a saját cuccot a frissítő pontokra. Zseniális! Ha nem vagy a leggyorsabbak között, a mezőny vége felé tipikusan nem marad neked semmi. Na de majd most! Ami pedig magát a doppingszereket illeti: a hajdani cola-szőlőcukor combo helyett a mostani felállás 1 Activator 1 órával verseny előtt, közben 5 kis üvegben feloldott Energy Plus zselé és csattanóként szalonnás kenyér katonák. Igen, SZALONNÁS, amit még ráadásul át kell csempésznem a határon, mert Izraelben esélyem nincs egy jó kis szalonnára. Iszonyú vicces. Egyébként ezt a tippet egy Ironman-től kaptam. Ő csak tudhassa! De tényleg. Ez nagyon komoly tudomány. Egy maratonon olyannyira a felső határát feszegeted a tested teljesítőképességének, hogy egy kis hiba is végzetes lehet. Megtudtam, hogy volt olimpikon, aki azért adta fel a versenyt, mert elrontotta a frissítést…
Visszatérve, hogy mit csináltam másképp. A következő az utazás. Elkerülve a last minute stresszt már jó pár hónappal előre megvolt a jegy, a szállások, a regisztráció. Így sokkal jobban tudom tervezni a programokat is. Sőt, már 1 hete a bőröndöm is elöl van, és szépen elkezdtem bepakolni, amit már lehet.
És mivel a mór már megtette a felkészülési kötelességét, és már nem kell görcsölni a következő héten, ezért elhatároztam, hogy az utolsó két hétben megtervezem és betanulom az online útvonal alapján, hogy melyik frissítőpontnál pontosan mit fogok enni, inni, és hogy mennyinek kell lennie a részidőmnek. Előre élvezem, hogy nem csak a nagyvilágba fogok futni. Mennyire más lesz így odamenni! Annyira, hogy már két hete csak az öröm feszeget az aggódás helyett. 4 nap múlva maraton! Szurkoljatok!
