1. Megvan az új cipőm! Már a neve is kötelez: Saucony Phoenix. Erről csak egy tud eszembe jutni: „a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” (2 Kor 5,17). Ezt akkor értitek meg majd igazán, ha végre fel tudom tölteni a régi és az új cipőmről a fényképet…

2. Megvan az új rekordom: 10.7 km. Pontosan 2 Margit sziget kör. Az új cipő plusz a futójárda olyan, mintha párnán futosgálnék. Idilli.

3. Az attitűdömet tekintve most van az az állapot, hogy muszájból megyek, de ha elmentem már élvezem. Persze amikor nyűglődöm, hogy minden különösebben nyomós indok nélkül halasszam-e holnapra, sosem jut eszembe, hogy mindig vár valami meglepetés, valami extra történés…A minap például hazafelé belefutottam a Városligetben egy fehér karate ruhás csoportba (amennyire én értek hozzá), ahol kisebbek és nagyobbak rohangáltak minden irányból körülöttem le-föl. Tisztára mint a Manók táncában vagy mint egy akciófilmben. Nagyon vicces volt. (Drukkoljatok, hogy mielőbb kész legyen a telefonom és akkor teljes megapixelben tudom majd az ilyen eseményeket dokumentálni.)

A motiválatlan állapotot nagyon utálom, ezért rendszeresen elgondolkodom, hogy mivel lehetne ébren tartani a futni-vágyást és rájöttem, hogy olyannyira célorientált vagyok, hogy csak akkor voltam izgatott már a futás előtt, amikor új rekordot akartam dönteni.

Szerintem az a taktika, hogy ha mindig egy picivel nagyobb célt tűzöl ki, folyamatosan előre visz. Lehet, hogy már annyi is elég, hogy a szokásos távodat csak egy perccel fusd hamarabb vagy még egy saroknyit elmenj vagy közbeiktass egy iramváltást. Próbáld ki!