A Jeruzsálem Maraton projekt

Tényleg csak a hála tud most kijönni belőlem azért, hogy az utóbbi két hónap után most ezeket a sorokat írhatom. Nem, nem történt semmi tragédia, csak önként bevállaltam egy jó kis kálváriát. Elmondom röviden. A 30 km lefutása után elégedetten bezsebeltem a gratulációkat és már győztesnek éreztem magam, úgyhogy mindjárt ki is hagytam egy-két hetet „mert megérdemlem” címszó alatt. Meg is lett az eredménye: szuperbiztos belassulás, cél és fókuszvesztés, úgyhogy a november kb. a katasztrófával volt egyenlő. Azért annyira még észnél voltam, hogy tudjam, ezt decemberben már nem lehet művelni, úgyhogy el is kezdtem egy edzéstervet, amit az edzesonline.hu-ról szedtem le – az edzőmhöz már oda se mertem menni. Igazából az edzéstervvel minden rendben volt, viszont én olyannyira nehézkes lettem, hogy fél órás kemény vitákba került magammal, mire meggyőztem magam, hogy miért is kell a 80 db szuperlogikus érv ellenére mégis ma elmenni futni. A legkeményebb még csak ezután jött, mert még futás közben sem maradt abba a konstans hiszti az izmaim és a kis lelkem részéről. Én pedig utálom a hisztit – főleg mióta megszabadultam tőle. Szóval helyre raktam a fejem, beleálltam a célba és 4 hét kemény CSAKAZÉRTIS futás után vasárnap már egy kicsit sem érdekelt, hogy este van, hogy hideg van, hogy fúj a szél, hogy fáradt vagyok és hogy szakad a hó. Mégis 2 órát futottam a szigeten és igazán különleges volt! Tehát jelentem SIKERÜLT visszaküzdenem magam a nyeregbe. Ezt onnan is tudom, hogy megint elkezdtek a flow tipikus „tünetei” jelentkezni: olyan emberekkel találkoztam, olyan leveleket kezdtem el kapni, amik mind a célomhoz visznek közelebb. A legfontosabb viszont, hogy a megtépázott hitem is a helyére került. És most már szilárdan hiszem, hogy meg tudom és meg fogom csinálni, és hogy mindent ki fogok tudni fizetni. Úgyhogy első lépésként mindjárt be is regisztráltam a Jeruzsálem Maratonra - juhhhééé! – persze utolsó napon, még a kedvezményes 60 USD-ért :-P.