A Jeruzsálem Maraton projekt

Sok sikeres ember mondja: "Jó helyen voltam jó időben". Most hozzád szeretnék szólni, aki erre az alkalomra vársz.

Igen, az alkalomra várni kell, mert ez egy önkényes jószág, ami akkor jön, amikor neki kedve tartja. 

De ha eljön, a TE felelősséged, hogy megragadd, különben igenis lemaradsz! És ne álltasd magad, hogy még hány alkalmad lesz, mert ha egyszer elszalasztottad, az alkalom meggondolja, hogy még egyszer szóba álljon-e veled. Biztos vagyok benne, hogy ezt te is tapasztaltad már. És bizony tele van a világ a "Ha akkor azt meglépem, most minden másképp lenne"-sztorikkal. 

Persze van olyan, amikor meg van bombázva a jó választás, de ha nagyon bizonytalan vagy, akkor ne add fel csak azért, mert nem bírod a döntéssel járó nyomást. Ez soha nem indok egy jó alkalom visszautasítására! Rólad van szó. Csendesítsd le az elméd, vonulj el, halkítsd el a külső nyomásokat és hallgass a szívedre! 

Soha ne utasíts el egy jó alkalmat azzal a kifogással,hogy most nem alkalmas, mert SOHA nem lesz ideális a helyzet arra, hogy lépj! Őszintén, találsz csak 1 áttörést is az életedben, amit halogatással értél el? Akkor is arra vártál, hogy könnyebb lesz a munkád, az anyagi helyzeted, a családi viszonyaid?! Vedd észre, hogy PONT AZÉRT kaptad MOST a lehetőséget, hogy végre ezeken a területeken változás legyen. A változás pedig KÖZBEN jön. Előtte sosem. (Kérdezz meg egy egy 3 gyerekes anyát, mennyire találta a gyereknevelést nehéznek az első és a harmadik gyereknél.)

A lényeg, hogy ragadd meg az alkalmat és NE HAGYD ABBA! Akkor sem, ha elfáradtál, ha még nem jön az eredmény, ha piros hó hullik. Mert CSAK az győz, aki végig csinálja. Ha viszont "szundi" üzemmódban vagy, akkor most eléggé fel kell ébredned, mert a győzelem még mindig ott lehet a kezedben, de mivel hűtlen voltál, nehezebb visszaédesgetni az alkalmat. Sebaj, próbáld meg, mert megéri. Lásd én is
ellankadtam tavaly novemberben, de mégis győztem, mert ragaszkodtam a győzelemhez. (Cikk: Kegyelem)

Szóval nyúlj le a szíved legmélyére és szedd elő az elcsomagolt terveid!

• Ne csak dédelgesd, hogy mekkora ötleted van, hanem kezdj el körbenézni!
• Tűzd ki, hogy jövőre mikor valósul meg az első sport célod!
• Ha régóta keresel egy jó üzleti lehetőséget, ne fagyj le, ha előtted áll!
• Ne halogasd tovább, hogy felhívd azt a barátod.
• Ne halogasd tovább, hogy szembenézz az adósságoddal. Utána kezd el apránként törleszteni vagy kezdj el intézkedni, tárgyalni. Meglátod, nagyon meg fogsz lepődni.
• Ha olyan bajba kerültél, ami ciki, de nem boldogulsz vele egyedül -> rakd le a szégyent és kérj segítséget!
• Emeld fel a kagylót és kérj végre bocsánatot, ha kell!
• Fogadd el, ha Isten "randevúra" hív. Nem sokszor teszi - de egyszer biztosan.
• Ne tartogasd tovább azt a dolgot, amit már régóta látod, hogy a másiknak mennyire szüksége lenne rá. Ajándékozd oda!
• Pucold ki a családi kapcsolataidat! Az se baj, ha biliborogatás lesz belőle. Legalább egy adag kakival kevesebb. Kezdetnek tökéletes!
• Jegyezd el, akivel szeretitek egymást!
• Tűzd ki célul, hogy te NEM leszel az, aki jövő ilyenkor sajnálkozva összegzi, hogy már megint nem azt az életet élte, amitszeretett volna!

Aztán ne csodálkozz, ha a végén sokkal nagyobb dolog lesz belőle, mint amit gondoltál! 
(Megjegyzem a történelem könyvekben is azok szerepelnek, akik felismerték, hogy mikor kell cselekedni, nem?...Miért ne lehetnél te is hős? )

Mióta elkezdtem futni, azóta minden sportot szívesen megnézek, mert minden sportteljesítmény motivál – főleg a keresztény sportolóké. Múlt hét vasárnap Szent Pál Akadémia NB2-es kosárcsapat utolsó meccsét néztem meg, akik akkor a 9. helyen álltak. Igazán szeretem az olyan sztorikat, amikor az utolsókból lesznek az elsők, és nekik erre minden esélyük megvan, hiszen eddig szinte töretlenül sikerült évente újabb áttörést elérniük, pont úgy, ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva. Most a 4. helyezett Kaszásokkal szemben kellett bizonyítani a bent maradásért. Szent Pál kontra Kaszások. Ez már önmagában kíváncsivá tesz mindenkit. A meccs szabályos Dávid és Góliát meccs volt, ugyanis a Szent Pál csak egy hajszállal vezetett mindaddig, amíg a meccs közepén a Kaszások edzőjénél elpattant egy húr és elkezdte üvöltve gyalázni a pálya szélén az SzPA játékosait. Hát Góliát is itt szúrta el. A Kaszások csapata negatív spirálba került és így egyik kosár jött a másik után, plusz még egy pechszéria. A Szent Pálosokra pedig igaz lett Dávid bizonysága: „Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket” (Zsolt 60,14) és dicsőséges győzelmet arattok a Kaszások fölött 103-70-nel. Ráadásul a Kaszásoknak még azt is el kellett szenvedniük, hogy mivel idegenben játszottak, semmilyen támogatást nem kaptak, a Szent Pálosoknak viszont hatalmas ünnepelésben lehetett részük. Az SzPA-sok pedig a győzelem után egyenként lepacsiztak minden egyes szurkolójukkal. Na, ilyen egy igazi sportoló szív.

1. Megvan az új cipőm! Már a neve is kötelez: Saucony Phoenix. Erről csak egy tud eszembe jutni: „a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” (2 Kor 5,17). Ezt akkor értitek meg majd igazán, ha végre fel tudom tölteni a régi és az új cipőmről a fényképet…

2. Megvan az új rekordom: 10.7 km. Pontosan 2 Margit sziget kör. Az új cipő plusz a futójárda olyan, mintha párnán futosgálnék. Idilli.

3. Az attitűdömet tekintve most van az az állapot, hogy muszájból megyek, de ha elmentem már élvezem. Persze amikor nyűglődöm, hogy minden különösebben nyomós indok nélkül halasszam-e holnapra, sosem jut eszembe, hogy mindig vár valami meglepetés, valami extra történés…A minap például hazafelé belefutottam a Városligetben egy fehér karate ruhás csoportba (amennyire én értek hozzá), ahol kisebbek és nagyobbak rohangáltak minden irányból körülöttem le-föl. Tisztára mint a Manók táncában vagy mint egy akciófilmben. Nagyon vicces volt. (Drukkoljatok, hogy mielőbb kész legyen a telefonom és akkor teljes megapixelben tudom majd az ilyen eseményeket dokumentálni.)

A motiválatlan állapotot nagyon utálom, ezért rendszeresen elgondolkodom, hogy mivel lehetne ébren tartani a futni-vágyást és rájöttem, hogy olyannyira célorientált vagyok, hogy csak akkor voltam izgatott már a futás előtt, amikor új rekordot akartam dönteni.

Szerintem az a taktika, hogy ha mindig egy picivel nagyobb célt tűzöl ki, folyamatosan előre visz. Lehet, hogy már annyi is elég, hogy a szokásos távodat csak egy perccel fusd hamarabb vagy még egy saroknyit elmenj vagy közbeiktass egy iramváltást. Próbáld ki!

Hát beleugrott, de nagyon a majom a vízbe. A hozzáállásom makulátlan. Nem is csoda, mert minden élő embernek elmondtam, hogy mire készülök, plusz még a blogot is bevállaltam - így persze muszáj rendesen csinálni a dolgokat. Jó taktika. Más dolgoknál is bevezetem.

Nem mondom, hogy könnyű volt az első két hét, de tényleg be vagyok még mindig sózva. Sőt egyre jobban. Napról napra fejlődöm, és most még naponta döntöm a rekordjaimat - persze a nulláról nem nehéz, de mégis mindig megvan az az édes győztes érzés, ami majd' felrobbant belülről. Tényleg nevetséges, mert még alig csináltam valamit, de ez a futás és annak a varázsa, hogy belefogtam valamibe. Most olvastam egy blogot egy lányról, aki a nyelvtanulással küzdött meg, és ugyanez történt vele is, hogy mindenre kihatott az az egy siker: http://nyelvtehetseg.blog.hu/ Plusz még alig kezdtem el, és már kaptam pár visszajelzést, hogy motiváltam embereket arra, hogy megmozduljanak vagy hogy egyáltalán odafigyeljenek a maratonokra. Nahát ez meg tényleg a legnagyobb!

Tényleg fura, hogy miért vagyok most annyira oda ettől, mikor már egy éve nem tudom magam rávenni, hogy rendszeresen fussak. Aztán elkezdtem kapisgálni, hogy mitől működik ez most ilyen jól, és eddig mitől nem működött:

HÁT A HATÁRIDŐS CÉL!

Végiggondoltam, és rájöttem, hogy amit nem vittem végig, az gyakorlatilag itt állt meg: vagy célom nem volt vele vagy határidőm nem volt hozzá. Emlékszem egy jó mondásra, miszerint "Egy cél határidő nélkül álom marad". Hozzátenném, hogy terv nélkül is az marad. Szóval felbuzdultam, és elkezdtem összegyűjteni, hogy mihez fogok határidős célt gyűjteni. Csak a gondolatra, hogy ezeknél is ilyen hamar fogok áttörést és eredményt elérni, szétvet az izgalom.

Erre hajaz az Erin Brockovich is. Egy hete néztem meg megint és jelentem, sikerült megerősítenie a célomban. Ha összegezni akarom, Erin sikerreceptje - ha az öltözködését és a modorát kihagyjuk, ami ugyanolyan kibírhatatlan, mint szeretni való, de leginkább vagány plusz nekem nagyon is vicces:

1. Elkötelezi magát egy ügy és/vagy emberek szolgálatára
2. Szakértője lesz az adott területnek
3. Állhatatosan megy előre benne nap mint nap, és hajlandó egy ideig mindent alárendelni a céljának.
4. Kész nekimenni bárminek/bárkinek ami/aki meg akarja állítani. Nem kerüli ki az adódó harcokat, nehézségeket.