Mióta elkezdtem futni, azóta minden sportot szívesen megnézek, mert minden sportteljesítmény motivál – főleg a keresztény sportolóké. Múlt hét vasárnap Szent Pál Akadémia NB2-es kosárcsapat utolsó meccsét néztem meg, akik akkor a 9. helyen álltak. Igazán szeretem az olyan sztorikat, amikor az utolsókból lesznek az elsők, és nekik erre minden esélyük megvan, hiszen eddig szinte töretlenül sikerült évente újabb áttörést elérniük, pont úgy, ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva. Most a 4. helyezett Kaszásokkal szemben kellett bizonyítani a bent maradásért. Szent Pál kontra Kaszások. Ez már önmagában kíváncsivá tesz mindenkit. A meccs szabályos Dávid és Góliát meccs volt, ugyanis a Szent Pál csak egy hajszállal vezetett mindaddig, amíg a meccs közepén a Kaszások edzőjénél elpattant egy húr és elkezdte üvöltve gyalázni a pálya szélén az SzPA játékosait. Hát Góliát is itt szúrta el. A Kaszások csapata negatív spirálba került és így egyik kosár jött a másik után, plusz még egy pechszéria. A Szent Pálosokra pedig igaz lett Dávid bizonysága: „Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket” (Zsolt 60,14) és dicsőséges győzelmet arattok a Kaszások fölött 103-70-nel. Ráadásul a Kaszásoknak még azt is el kellett szenvedniük, hogy mivel idegenben játszottak, semmilyen támogatást nem kaptak, a Szent Pálosoknak viszont hatalmas ünnepelésben lehetett részük. Az SzPA-sok pedig a győzelem után egyenként lepacsiztak minden egyes szurkolójukkal. Na, ilyen egy igazi sportoló szív.
