Hogy miért tartott idáig megírni a második maratonom utáni első cikket? Igazából rájöttem, hogy EZ az igazi kérdés.
Amikor megjöttem mindjárt írtam egy élménybeszámolót a maratonról. Aztán átolvastam, és rájöttem, hogy semmi értelme megint leírni, hogy melyik kanyarban mi történt futás közben, mert ez senkit nem érdekel a futókon kívül. Őszintén, miután elmondtam így ezt egy pár embernek már engem is nagyon untatott. Szóval bajban voltam, mert válaszolni kellett a „Milyen volt?” kérdésre, nekem pedig nem volt válaszom a fentiek miatt. Viszont volt egy hatalmas élményem. Az az élmény, hogy egy maraton – főleg Jeruzsálemben – nem csak fizikai szinten zajlik, hanem ez maga a szellemi-lelki csodák kincses ládája. Szóval megírtam a történetnek ezt a másik felét is, de rájöttem, hogy ezt meg csak a keresztények és a nem teljesen beton-materialisták értik majd. Tehát ott voltam, hogy van két posztolhatatlan cikkem, és ha személyesen megkérdeznek, még mindig csak hablatyolni tudok. Miért? Mert nekem egy konkrét megtapasztalásom volt Isten segítségéről és ugyebár nem mindenkinek egyértelmű, hogy Isten nemcsak hogy létezik, hanem személy, aki személyesen törődik velünk, és ha baj van, konkrét segítséget tud (és akar is) nyújtani.
Szóval igazából CSODA történt: 35 km körül nem tudtam már futni – sőt menni is alig, de akkor jött egy olyan extra erő, ami nem csak hogy elvitt a célig, hanem komoly tempóval, hajrázva értem a célba! Eredmény: 1 órát javítottam az időmön az első maratonhoz képest.
Éééés A LEGNAGYOBB LÉNYEG: az, hogy a maraton során mit lehet megtanulni az ÉLETRŐL? Hát azt, hogy
Ha azt csinálom, amit kell, és ott vagyok, ahol kell, akkor olyan erőforrásokhoz juthatok hozzá, ami messze túlmutat a sajátomon.
Ez pedig az éves célkitűzésimre nézve elképesztő dimenziókat nyitott meg.
És most hadd invitáljalak meg egy gondolatra: Ha tudnád, hogy ez az extra erő neked is tutira ott lesz,amikor a saját erőd végre érsz, TE MENNYIVEL TOLDANÁD MEG A CÉLJAIDAT?
