A Jeruzsálem Maraton projekt

Hogy miért tartott idáig megírni a második maratonom utáni első cikket? Igazából rájöttem, hogy EZ az igazi kérdés.

Amikor megjöttem mindjárt írtam egy élménybeszámolót a maratonról. Aztán átolvastam, és rájöttem, hogy semmi értelme megint leírni, hogy melyik kanyarban mi történt futás közben, mert ez senkit nem érdekel a futókon kívül. Őszintén, miután elmondtam így ezt egy pár embernek már engem is nagyon untatott. Szóval bajban voltam, mert válaszolni kellett a „Milyen volt?” kérdésre, nekem pedig nem volt válaszom a fentiek miatt. Viszont volt egy hatalmas élményem. Az az élmény, hogy egy maraton – főleg Jeruzsálemben – nem csak fizikai szinten zajlik, hanem ez maga a szellemi-lelki csodák kincses ládája. Szóval megírtam a történetnek ezt a másik felét is, de rájöttem, hogy ezt meg csak a keresztények és a nem teljesen beton-materialisták értik majd. Tehát ott voltam, hogy van két posztolhatatlan cikkem, és ha személyesen megkérdeznek, még mindig csak hablatyolni tudok. Miért? Mert nekem egy konkrét megtapasztalásom volt Isten segítségéről és ugyebár nem mindenkinek egyértelmű, hogy Isten nemcsak hogy létezik, hanem személy, aki személyesen törődik velünk, és ha baj van, konkrét segítséget tud (és akar is) nyújtani.

Szóval igazából CSODA történt: 35 km körül nem tudtam már futni – sőt menni is alig, de akkor jött egy olyan extra erő, ami nem csak hogy elvitt a célig, hanem komoly tempóval, hajrázva értem a célba! Eredmény: 1 órát javítottam az időmön az első maratonhoz képest.

Éééés A LEGNAGYOBB LÉNYEG: az, hogy a maraton során mit lehet megtanulni az ÉLETRŐL? Hát azt, hogy

Ha azt csinálom, amit kell, és ott vagyok, ahol kell, akkor olyan erőforrásokhoz juthatok hozzá, ami messze túlmutat a sajátomon.

 Ez pedig az éves célkitűzésimre nézve elképesztő dimenziókat nyitott meg.

 És most hadd invitáljalak meg egy gondolatra: Ha tudnád, hogy ez az extra erő neked is tutira ott lesz,amikor a saját erőd végre érsz, TE MENNYIVEL TOLDANÁD MEG A CÉLJAIDAT?

Először is bocsánat, bocsánat BOCSÁNAT A KÉSÉSÉRT! Bevallom azért is késtem, mert annyi, de annyi minden történt, hogy azt sem tudtam, hol kezdjem. (Egyébként alig vártam, hogy megoszthassam veletek ezt a nagyszerű győzelmet.) Szóval, hogy enyhítsem ezt a szégyenletes malőrt, plusz hogy minél több élményből részesüljetek, ezennel bejelentem, hogy a blog ezzel nem ér véget, hanem addig foglak ellátni benneteket képpekkel, vicces vagy érdekes sztorikkal, amíg már nem jut eszembe több – az pedig nem mostanában lesz J. A sorrend mindenesetre már megvan. Az első a GYŐZELEM:

Nem is tudom mihez lehet hasonlítani ezt az érzést. Csak álltam ott és fel sem fogtam. Megvan. Megvan! Megvan... TÉNYLEG MEGVAN! Végig fülig ért a szám, de a célban aztán meg végképp. Ott várt az érem, az arany fólialepel - kihűlés ellen, a futótársak, az újdonsült barátok, a barátnőm nagy öleléssel és a rengeteg érdeklődő sms-sel, hogy mi van mááár – 5 óra után már mindenki el kezdett izgulni, de nem volt gond, csak majdnem pont 6 órára sikerült a célvonal átlépése. 1000 sms barátoktól, családtól, drukkerektől, edzőtől. De jól esett! Annyira hálás vagyok a támogatásotokért! Annyira hálás vagyok minden izgulásért, minden jó szóért, minden imádságért, az igaz barátokért és minden új barátért! ÚRISTEN! Ennyi drukkolás, ennyi szeretet, ennyi öröm. ÖRÖM. Mit nekem fáradtság! Ez az egész 1 év annyira semminek tűnt. Még csak most kezdtem el, és már itt vagyok és megcsináltam!

Újra és újra megdöbbenek, hogy ez mekkora dolog, és hogy végülis nem is volt olyan durva csak rendszeresen csináltam valamit. Ennyi. Tudtam már az elején is, hogy ennyi, de végigélni és tényleg megtapasztalni, hogy bármilyen nagy dolgot meg lehet csinálni egy év konzekvens munkával: LENYŰGÖZŐ! Ez egy olyan győzelem, amit alkalmas pillanatban bármikor előhúzhatok a fiókból, hogy emlékeztessen: SEMMI SEM LEHETETLEN ANNAK, AKI HISZ. Még az sem, hogy 2 nap múlva kutya baja legyen J.

Még egyszer hadd köszönjem meg a támogatást és kérjek bocsánatot a késésért! A versenyen is nagy erőt adtatok nekem! Fontos volt, hogy minél inkább  együtt futhassak veletek, úgyhogy a verseny előtti nap felírtam egy papírra mindenki nevét, akik segítettek, támogattak, és betettem a zsebembe. Velem voltatok. Ez a győzelem a tiétek is! KÖSZÖNÖM! Kívánom, hogy ezt mindannyian átélhessétek!

To be continued...

1. Megvan az új cipőm! Már a neve is kötelez: Saucony Phoenix. Erről csak egy tud eszembe jutni: „a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” (2 Kor 5,17). Ezt akkor értitek meg majd igazán, ha végre fel tudom tölteni a régi és az új cipőmről a fényképet…

2. Megvan az új rekordom: 10.7 km. Pontosan 2 Margit sziget kör. Az új cipő plusz a futójárda olyan, mintha párnán futosgálnék. Idilli.

3. Az attitűdömet tekintve most van az az állapot, hogy muszájból megyek, de ha elmentem már élvezem. Persze amikor nyűglődöm, hogy minden különösebben nyomós indok nélkül halasszam-e holnapra, sosem jut eszembe, hogy mindig vár valami meglepetés, valami extra történés…A minap például hazafelé belefutottam a Városligetben egy fehér karate ruhás csoportba (amennyire én értek hozzá), ahol kisebbek és nagyobbak rohangáltak minden irányból körülöttem le-föl. Tisztára mint a Manók táncában vagy mint egy akciófilmben. Nagyon vicces volt. (Drukkoljatok, hogy mielőbb kész legyen a telefonom és akkor teljes megapixelben tudom majd az ilyen eseményeket dokumentálni.)

A motiválatlan állapotot nagyon utálom, ezért rendszeresen elgondolkodom, hogy mivel lehetne ébren tartani a futni-vágyást és rájöttem, hogy olyannyira célorientált vagyok, hogy csak akkor voltam izgatott már a futás előtt, amikor új rekordot akartam dönteni.

Szerintem az a taktika, hogy ha mindig egy picivel nagyobb célt tűzöl ki, folyamatosan előre visz. Lehet, hogy már annyi is elég, hogy a szokásos távodat csak egy perccel fusd hamarabb vagy még egy saroknyit elmenj vagy közbeiktass egy iramváltást. Próbáld ki!

Hát beleugrott, de nagyon a majom a vízbe. A hozzáállásom makulátlan. Nem is csoda, mert minden élő embernek elmondtam, hogy mire készülök, plusz még a blogot is bevállaltam - így persze muszáj rendesen csinálni a dolgokat. Jó taktika. Más dolgoknál is bevezetem.

Nem mondom, hogy könnyű volt az első két hét, de tényleg be vagyok még mindig sózva. Sőt egyre jobban. Napról napra fejlődöm, és most még naponta döntöm a rekordjaimat - persze a nulláról nem nehéz, de mégis mindig megvan az az édes győztes érzés, ami majd' felrobbant belülről. Tényleg nevetséges, mert még alig csináltam valamit, de ez a futás és annak a varázsa, hogy belefogtam valamibe. Most olvastam egy blogot egy lányról, aki a nyelvtanulással küzdött meg, és ugyanez történt vele is, hogy mindenre kihatott az az egy siker: http://nyelvtehetseg.blog.hu/ Plusz még alig kezdtem el, és már kaptam pár visszajelzést, hogy motiváltam embereket arra, hogy megmozduljanak vagy hogy egyáltalán odafigyeljenek a maratonokra. Nahát ez meg tényleg a legnagyobb!

Tényleg fura, hogy miért vagyok most annyira oda ettől, mikor már egy éve nem tudom magam rávenni, hogy rendszeresen fussak. Aztán elkezdtem kapisgálni, hogy mitől működik ez most ilyen jól, és eddig mitől nem működött:

HÁT A HATÁRIDŐS CÉL!

Végiggondoltam, és rájöttem, hogy amit nem vittem végig, az gyakorlatilag itt állt meg: vagy célom nem volt vele vagy határidőm nem volt hozzá. Emlékszem egy jó mondásra, miszerint "Egy cél határidő nélkül álom marad". Hozzátenném, hogy terv nélkül is az marad. Szóval felbuzdultam, és elkezdtem összegyűjteni, hogy mihez fogok határidős célt gyűjteni. Csak a gondolatra, hogy ezeknél is ilyen hamar fogok áttörést és eredményt elérni, szétvet az izgalom.

Erre hajaz az Erin Brockovich is. Egy hete néztem meg megint és jelentem, sikerült megerősítenie a célomban. Ha összegezni akarom, Erin sikerreceptje - ha az öltözködését és a modorát kihagyjuk, ami ugyanolyan kibírhatatlan, mint szeretni való, de leginkább vagány plusz nekem nagyon is vicces:

1. Elkötelezi magát egy ügy és/vagy emberek szolgálatára
2. Szakértője lesz az adott területnek
3. Állhatatosan megy előre benne nap mint nap, és hajlandó egy ideig mindent alárendelni a céljának.
4. Kész nekimenni bárminek/bárkinek ami/aki meg akarja állítani. Nem kerüli ki az adódó harcokat, nehézségeket.