Kis kihagyás után, de ismét itt vagyok. Jelentem nem vesztem el, csak hála Istennek tényleg olyan izgalmas és esemény teli volt a Balaton és az azutáni hét, hogy most tudok először egy kicsit nyugodtan írni. (Egyszer már volt egy olyan gondolatom, hogy a blog-írás nagyobb feladat lesz, mint a futás és szerintem nem sokat tévedtem)
Kezdjük a Balcsinál. Mire lejutottam a partra, az aztán igazán kalandos volt. Kilenckor már elindultam, hogy legyen időm az egyik ismerősömet letenni a Budaörsi Outletnél a bizonyos Old Timer Sokadalom c. eseményre. Nahát olyanokat láttam, hogy leesett az állam.
Kis pluszként Trabi találkozó is volt, ami meg külön vicces, mióta az Exotictól tudjuk, hogy Trabanton szállni élvezet.
Autózni tényleg öröm, kivéve amikor azzal szembesülök , hogy már nincs 4 napos csak 1 hetes autópálya matrica. Ez biztos valami turizmus-élénkítő program része, valamelyik skót felmenőjű nagyokostól, aki magából kiindulva úgy gondolta, hogy az embereket annyira fogja zavarni, hogy 1 hetet fizetnek ki és csak 1-2 napot használják az autópályát, hogy majd bosszúból egy hétig kirándulnak. Innen üzenem, hogy a következő tényleg jó lépés az 1 napos lett volna…Aki egyetért lájkoljon, és ha elég gyűlik össze, továbbítom az ÁAK felé.
Na de semmi nem vehette el a kedvem, mert a barátnőm templomi esküvőjére hajtottam veszettül. Olyannyira, hogy észre sem vettem, hogy mindjárt kifogy a benzinem. Upsz, hát ez tényleg probléma, mert éppen előtte hajtottam el egy benzinkút mellett, és mint tudjuk a következő elég messze lesz. Gyorsan lehajtottam a pályáról, hátha valamelyik településen lesz valami kis kút, mielőtt az út szélén rekedek. Nagyban imádkozom, amikor meglátom egy panzió táblát. Gyorsan megállok, hogy útbaigazítást, segítséget kérjek, de sehol senki. Ez egy puszta, egy álmos kis falucska a 2 órai szieszta idején, tehát még az úton sincs senki. Egyszer csak valahonnan kikanyarodik egy fehér furgon. Odaszaladok, kérdem az embert, hogy hol van a legközelebbi kút, mondja, hogy másfél kilométerre, de azért a biztonság kedvéért jön addig mögöttem, mert látja, hogy nem nagyon könnyebbültem meg a hírre. Szükség is volt rá, mert az autóm leállt. Már kapta is elő a kis kannáját, és még csak fizetni sem engedett! Csak hálálkodni tudtam. Útközben eszembe jutott, hogy ha eljön a kút felé, felajánlom, hogy legalább feltöltöm a kannáját, de ahogy a benzinkút mellé értem, lekanyarodott. Sajnáltam, hogy nem köszönhettem meg végül jobban a segítséget, de ahogy később összeraktam a fejemben valószínűleg nem is tudtam volna, mert ez konkrétan egy angyal lehetett. A mai tanulság: érdemes imádkozni.
Az örömtől felhevülve gurultam be a benzinkútra, és amikor beálltam, szembe bámul velem egy piros Simson Schwalbe, a legújabb szerelmem, és kiderül, hogy a kollégaNŐé. Igaz, az én szerelmem világoskék vajszínű üléssel, de ez is kész gyönyör volt. Márpedig véletlenek nincsenek, mert ebbe itt 1 héttel előtte szerettem bele (addig azt se tudtam, hogy ez a típus létezik).
De a legnagyobb gyönyör az volt, amikor megláttam a barátnémat meg a vőlegényét ebben a felliliomozott templomban, és még elkésni sem tudtam, mert a szertartás pont 20 perccel később kezdődött. (Szerintem föntről szóltak, hogy várjanak, mert ki hallott már olyat, hogy egy vadi új Audi nem indul?) A menyasszony engedelmével becsatolok egy képet, mert egyszerűen lélegzetelállítóan néztek ki.
Vége az izgalmaknak, irány Fonyód bélatelep. Az öröm nagy része pedig itt kezdődik – nem beszélve a repceföldek látványáról meg a viaduktról útközben… ha valaki még nem fedezte volna föl gyönyörű az országunk!
A legjobb barátnőm jóvoltából évek óta itt töltődöm fel a családi nyaralóban. A szűk család kb. 20 fő, akikből egy család már egy ideje átköltözette az életét Bélatelepre, egy másik család vett egy másik nyaralót, és a többiek is szívesen járnak le. Itt tehát mindig érdekes, változatos, de legfontosabban kedves társaságra számíthatok. Most éppen az egyik kedvenc családdal találkoztunk, Peti-Anna páros, plusz három világszám csemete. Peti foglalkozását tekintve poén-bajnok gyerekorvos, Anna pedig egy édes, talpraesett orvos-tanácsadó az egyik gyógyszercégnél. A három fiú pedig külön fejezet. Most, mint fő történés kitaláltuk nekik a H.Ő.S. (ejtsd: háőes) bajnokságot, ami arról szól, hogy a szokatlan kánikulában éppen elviselhető Balatonban megmártózó bátor katonák H.Ő.S. fokozatokat kapnak. Akit érdekel, a végeredmény: Bálint (10 éves) H.Ő.S. fokozatait 8-ig számoltuk, utána inkább csak könyörögtünk, hogy hagyja abba. Gergő (8 éves) H.Ő.S. 3as fokozat, én H.Ő.S. 2es fokozatig jutottam a barátnőmmel, de még Bercike (3 év) is névelegesen megmártózott apával, így tiszteletbeli H.Ő.S. 1 fokozattal tüntettük ki. Szóval isteni napfürdőzés, és az elmaradhatatlan fagyi a még istenibb Nosztalgia fagyizóban.
Ha Fonyód környékén jártok, kötelező betérni, mert kihagyhatatlan a mák, a mogyoró és bármelyik gyümölcs fagyijuk. Nem nehéz őket megtalálni, mert a sor általában kint áll az utcán – viszont elég gyorsan halad a sor. Azért nem hagyom ki, hogy idézzek a blogjukból: „Nevünkhöz hűen maradunk a hagyományos ízvilágú és küllemű fagyiknál. Azért minden évben eszünkbe jut valami újdonság. Ez alapján az utolsó kínálatunk: csoki, vanília, puncs, karamell, dió, mogyoró, gesztenye, rumos szilva, kávé, mák, kókusz, sztracsatella, gyümölcsös joghurt, túró, rizs, banán, citrom, eper, málna, meggy, csokis barack, áfonya, fahéjas alma, bodza, gyömbér, kapor”…
A másik főattrakció Peti testvére a szintén poén-bajnok Balázs, aki tavaly végre elvette Krisztát, de ami a leginkább érdemére válik, hogy összeállt a barátaival, földet és rengeteg tehenet vett, és most új magyar gazdaként növeli a reményemet a magyar gazdaság felvirágoztatásában.
